The Blackbirds
2007.10.25. 09:58
"Olyan madarak vagyunk, amelyek bogarakkal táplálkoznak"
"Olyan madarak vagyunk, amelyek bogarakkal táplálkoznak" - mondja a The BlackBirds (Feketerigók) együttes dobosa. Mert a huszonéves fiúkból álló csapat a valamikori híres liverpooli The Beatles (Beatbogarak, Lennon lefordíthatatlan szójátéka) számait játssza egy az egyben. Amit sokan talán csak egy kézlegyintéssel intéznek el. Pedig nem egyszerű feladat, a lassan fél évszázados zenéket új életre kelteni.
A közönség jobbára csak a jól kidolgozott lemezfelvételeket ismeri, ezt a hangzást kell felidézni élőben a színpadon. A korabelieket idéző gitárok, dobok, erősítők csak az alap. Kellenek még jó - az eredetiekre hajazó - énekhangok, és tiszta, többszólamú vokál. Emeli a hangulatot, ha a helyszín egy retró stílusú pinceklub, és máris indulhat az időutazás. Vagy egyszerűen csak egy klasszikus dalokból álló műsor élvezete. Klasszikusok, mert időt állóak, valamikori előadóiktól, koruktól függetlenül interpretálhatók. Hogy miért áll színpadra a The BlackBirds, és egyáltalán mire jó az egész, arról a STOP Derecskei Zsoltot, Dobos Lászlót, Békei Istvánt és Hoffmann Györgyöt kérdezte.
- Nem ti vagytok az első olyan magyar banda, amelyik egy az egyben játszik Beatles dalokat, akár felvállalva külsőségeket, gombafrizurát, a jellegzetes, valahol mégiscsak öltönyre emlékeztető ruhákat is. De ti már jóval az együttes megszűnte után születtetek, ez nektek már történelem.
Válasz: Így van, már a magyar beat hőskorában játszottak az együttesek eredetiben, nemcsak Beatles-t, hanem mindenféle dalokat brit együttesektől. Később jöttek a kifejezetten "tribute" stílusú, mindent minél pontosabban utánozó próbálkozások, például a Hungária részéről. De volt magyarított Beatles dalokkal próbálkozó együttes is. Sok ilyen formáció itthon is és külföldön is a pénzre hajt. Mi már egészen kicsi korunkban, 4-5-6 évesen megszerettük ezt a zenét, elkezdtük játszani, az már csak hab a tortán, hogy pénz is jár érte, hiszen a közönségnek tetszik.
- De miért gondoltátok úgy 2004-ben, hogy kell egy ilyen együttes? És miért pont The BalckBirds - az együttes egyik dalának a címe - a nevetek?
Válasz: Az Illés és a Fonográf mellett ők voltak a kedvenceink, és szerencsére megtaláltuk egymást. Ez a zene igazán érdemes arra, hogy életben tartsuk. Nyilván nem mi vagyunk azok, akik éltetik a Beatles dalokat, hiszen azok magukért "énekelnek", de igazából csak akkor élnek, ha játsszák őket. The BlackBirds azért lettünk, mert ez jelzi a korszakot, jól hangzik, ott van benne két bé betű, ezzel is meg a többes számmal és az írásképpel is lehet a Beatlesre utalni.
- Hogyan lehet ezeket a dalokat olyan pontosan megtanulni, hogy valóban azt halljuk, amit ők játszottak?
Válasz: Tudomásunk van arról, hogy a japánok leírták az összes dalt partitúrában lekottázva minden szólamot, de mi még nem találkoztunk ezzel a kiadvánnyal. A boltokban kapható kották eléggé vázlatos lejegyzések. De a zenekar minden egyes tagjának elég jó füle van, ott vannak a lemezek, ezekről minden fontos hangzási információt, még a fílinget is le tudjuk venni. Különben sem hiszem, hogy benne volna a kottában az, hogy például az erősítőkön milyen beállítások voltak egy-egy dalnál pontosan. Nem biztos, hogy minden kis nüánsznyi, például torzító beállítás-állás szükséges ahhoz, hogy felismerhetőek legyenek a dalok, de nem árt ezekről tudni. Fel kell ezeket ismerni, megérteni, hogy miért csinálták, azután a mai eszközökkel reprodukálni. De azért egy pubban az nem olyan fontos, hogy minden abszolút eredeti legyen. Az már tényleg komoly anyagi és elmeállapotbeli áldozatokat kíván, és nem is biztos, hogy a közönség meghallja. Másrészt eredetiben tulajdonképpen nem hallotta itt senki őket. És amellett így négyen azért eléggé ügyesen át tudjuk verni a közönséget. Meg tudjuk azt oldani, hogy úgy szóljanak ezek a dalok, mintha egy az egyben levettük volna őket. Egy gitáron eljátszunk három szólamot, akár szintetizátort is bevetünk egy vonóskar megszólaltatásához, de azt is mindig szigorúan élőben, nincs minidiszk, ritmusgép.
|