Sir George Martin 1926. január 3-án született.

Időnként úgy emlegetik, mint az "ötödik Beatle", utalva a Beatles együttes producereként végzett munkájára.

A II. világháború alatt a brit haditengerészet légiflottájánál szolgát, onnan szerelt le 1947-ben. Zenét kezdett tanulni, majd zongoristaként és oboásként dolgozott. 1950-ben került az EMI-hoz, 1955-ben annak egyik leányvállalatának, a Parlophonenak lett menedzsere. Eredetileg humoros felvételeket készített olyan művészek közreműködésével, mint Peter Sellers és Rolf Harris.

 A Beatlest először 1962-ben hallgatta meg, miután a zenekart a Decca elutasította. Ő szerződést kötött velük, annak ellenére, hogy első benyomása szerint elég rettenetesek voltak. Ez egy hosszú kapcsolat nyitányát jelentette, amelyben Martin zenei jártassága segített áthidalni a rést az együttes nyers tehetsége és az általuk elérni kívánt eredmény között. A legtöbb szimfonikus hangszert az ő ösztönzésére alkalmazták lemezeiken. A közös munkára jó példa a "Penny Lane", ahol fuvola, piccolo és szárnykürt került a dalba; McCartney eldúdolta a dallamot, Martin pedig lekottázta és hangszerelte. Ez az a szám egyébként, amelyet a mai általános iskolás énekkönyvekben ajánl az író -Beat slágereként- meghallgatásra.

A Beatlesen, és tagjainak szólóprojektjein kívül sok más zenekar mellett tevékenykedett producerként, és elismert zeneszerző is (ő írta a Sárga tengeralattjáró című Beatles film, illetve az Élni és halni hagyni című James Bond film zenéjét).

1998-ban kiadott egy CD-t, In My Life címmel. Ezen számos szokatlan zenészt, énekest és alapvetően nem énekes művészt szerepeltetett. A CD-n Beatles dalok feldolgozásai hallhatók.

A zeneiparban végzett szolgálataiért lovaggá ütötték. Nemrég ő is ott volt a Beatles: Love című új albumának bemutató estjén. Egyébként sokat segétkezett a lemez elkészülésénél Paulnak és Ringonak. Ma George 81 éves.